A tavalyi évben sokat változott szemléletem a pergetéssel, és annak eredményességével kapcsolatban. Az állóvízhez szokott horgásznak egy élővíz maga a csoda.
Nem ma kezdtem pergetni, de még mindig sok a tanulnivalóm! Évről évre egyre többet látok, tapasztalok, igaz a mondás, hogy a jó pap is holtig tanul.
Tavaszi horgászatra, vagyis szinte kora nyárira készültünk Tamás barátommal a Tiszára. Nagy reményekkel, és izgalommal telve indultam útnak. Vízre szállva megérintett a szele a dolognak, csend, jó levegő. Kell ennél több? Természetesen igen, a fogott hal. Első horgászatunkat bekötve töltöttük, aminek átmeneti szenvedője egy szürkületi csuka ifjonc volt csupán. A második „túránkon” már a csorgós wobblerezést próbálgattuk. Azon az éjszakán váltam a Tisza rabjává, ugyanis egy harcsa bánta akciózásunkat.

 

Teltek a napok, és egyre több halat sikerült fogni, lehetőségünk volt próbálgatni a wobblereinket. Ahogy múlt az idő, észrevétlenül kerültek fel a kapcsomra az azóta kedvenceimmé váló műcsalik, többek között a Storm Sub Wart (amit sajnos már igen nehéz beszerezni), a Mann’s Baby 1, valamint a Salmo Skinner. Méretüket tekintve változatosak, hosszuk 5 és 15 cm között változik. A csali megválasztásánál két szempontot kell szem előtt tartani. A legfontosabb a műhal mérete, amely nem árt, ha hasonló, a táplálékul szolgáló élőlények méretéhez. Azért használom az élőlény kifejezést, mivel köztudott, hogy nem csak halat esznek a bajszosok. Nyár vége felé, amikor az egerek átúsznak a folyókon, közülük szedik meg a vámot. A másik szempont, hogy hol tartózkodnak! Ha nincsenek felszínen, tehát nem hallunk rablást, akkor célszerűbb egy „emelettel” lentebb keresni őket, ilyenkor egy mérsékelten mélyre törő a legjobb választás, bár a kivétel erősíti a szabályt! Találkoztunk olyan esettel, hogy semmi jel nem utalt a harcsák jelenlétére, és mégis a felszíni csalik voltak jók, és ennek ellenkezőjére is volt eset. Hiába húztuk a felszíni csalikat, nem mutattak komoly érdeklődést irántuk, pedig ott forogtak előttünk, viszont egy mélyebben járó wobblerre egyből ráfordultak.

 

Az éjszakai felszíni, felszín közeli wobblerezéshez általunk használt csalik: Storm Sub Wart; Mann’s Baby; Heddon Tadpolly; Salmo Skinner és Frisky; Rapala J-11 és 13, valamint a Shallow Fat Rap.
Színek tekintetében, harcsánál nem tapasztaltam különbséget természetes és kitalált színek között, az éjszakai wobblerezés során. Mindegy volt, hogy milyen színű a csali, ha éhes ragadozó előtt húztuk el, akkor nem maradtak közömbösek iránta.

Sokak kedvence a Sub Wart

A harcsázás járulékos halaként a balin, és jász jöhet számításba, melyek sokszor vehemensen támadják meg az akár 13-15 cm-es csalikat is. Harcsára számítva, rosszul esik, ha balin vagy jász csimpaszkodik a wobblerünk horgára, de ezeket a halakat is meg kell becsülni! Sokszor okoztak kellemes perceket, főleg olyankor, amikor az eredménytelennek indul horgászat során, a sokadik dobás és bevontatás után hangos loccsanással jelentkezett egy-egy érdeklődő a víz felszínén vezetett csalikra.